A tervezés célja az érdi Kós Károly Szakképző Iskola 1970-es években emelt épületének bővítése új tantermekkel, új tornacsarnokkal és egy önálló műhelyházzal. A tervezési feladat fő kihívása az volt, hogyan lehet egyensúlyt teremteni a meglévő épületkorpusz és az újonnan tervezett részek között. A jelenlegi iskola az új együttes részévé válik úgy, hogy alapvetéseit tekintve az új a régi szerves folytatása. A kiegészítések mintegy tovább viszik a megkezdett térszövet-történetet a meglévő épület szellemiségében, miközben létrehoznak egy kisebb városi univerzumot. A várost átszelő sétány az iskola északi oldalán végighúzódó gyalogos útvonalhoz közvetlenül csatlakozik. Az épületek elhelyezésével urbánus helyzet jött létre valódi térfalakkal. A tanműhelyek, a konyha és az étterem tömege és az iskola közötti korzót kapuszerű motívum íveli át, melyet a könyvtár koronáz. Ez az előtető jelzi az iskola főbejáratát, ugyanakkor kültéri zsibongóként is szolgál egy olyan intézménynél, amelyet eddig a külső és belső közösségi terek hiánya jellemzett. A főbejárat tengelyében található aula az intézmény szíveként pulzál: egybefogja a meglévő és új iskolaszárnyat, csatlakozik az épületekkel védett udvarhoz, a tornacsarnokkal pedig vizuális kapcsolatban áll.  Az utóbbi nagyrészt földbe van süllyesztve, a főbejárat szintjéről a lelátó érhető el könnyen, tetején pedig zsibongó udvar található, mely közvetlenül a tantermekhez kapcsolódik. A tantermeket tartalmazó régi és új szárnyak téglával burkoltak. A tanműhelyek borítása iparibb jelleget tükröz, a hajlított fémlemezek sorozata egyben utal a szakiskola ipari profiljára. A ritmikusan elhelyezett sötét sávok az ablakokat hol kitakarják, hol elmaradnak előttük. Valódi hártyát képeznek a mögötte lévő narancs és fehér kontrasztos színeivel.

3H építésziroda