Történet

Édesapám 1845-ben Szászrégenben született, édesanyám (Sivet Szidónia) Kolozsvárt 1854-ben. Atyám 1881-ben megismerkedik a francia nyelvmester leányával, hamarosan megkéri, és 1882 legelején nőül veszi – édesanyámat. Én 1883-ban Temesvárt születtem.

…1892-ben az erdélyrészi posta- és távírda-igazgatóság (apja magyar királyi távirdatiszt) Kolozsvárra költözött, a mi családunk is, mely akkor már öttagú volt. Számomra viszont Kolozsvár egyelőre csupán egy új várost jelentett… Aztán az idegenkedésem megszokássá enyhült: szüleim városa lett az én otthonom is, az én városom, a meleg, az egyetlen város…

…Hogy a kamaszkor határát átléptem, viszonyom a családhoz megváltozott… A gyermeket és kamaszt kizárólagosan a szülői otthon – édesanyám – nevelte, formálta. Ez a kapcsolat mostantól kezdve lazult, tágult. A nevelésnek, életszemlélet alakításának, a szellem építésének, a látókör tágításának mind több és nagyobb munkarészét vette át az iskola, a város és végül a környező táj és nép. Az iskola most, utolsó évfolyamaiban – fokozatosan, hogy észre sem vettem – egész összetételében: tantárgyaival, tanáraival és osztálytársaimmal – átalakult azzá a lelkemet, szellememet tápláló intézménnyé, amelyet a régiek alma maternek neveztek. Amit az én iskolámtól kaptam, azt egyetlen más iskolától bizonyosan nem kaptam volna meg. A Kolozsvári Református Kollégium más volt, mint erdélyi testvérei. Más volt a születése is. Ennek az iskolának egyenes elődje a fiatal város józanul gondolkodó, reálisan előrenéző polgárkommunitásának bátor elhatározásából született meg már a XVI. század közepe táján. A hagyomány szerint ebben az iskolában tanulta alapismereteit Mátyás. Ennek az iskolának volt rektora a XVI. században Heltai Gáspár. Ebben az új otthonában lesz rektorprofesszor Apáczai Csere János. Építő szelleme, liberális kultúrhagyományai szinte természetesen predesztinálják ezt a várost, hogy itt induljon 1814-ben az első magyar tudományos folyóirat (az 1947-ben megszűnt) Erdélyi Múzeum, hogy itt alakuljon meg és játszhasson rendszeresen az első magyar hivatásos színtársulat, hogy innen indulhasson győzelmes útjára a magyar drámaírás páratlan alkotása, a Bánk bán, hogy itt szólaljon meg az első magyar opera: Béla futása.

… Akkor, hogy a gimnázium VI. osztályát végeztem el, szüleim jutalmamul biciklivel leptek meg. Mihelyt megtanultam a biciklizés nem nehéz mesterségét, felkerestem falusi otthonaikban azokat a kollégiumi bentlakó osztálytársaimat, akikkel hat esztendő alatt jól összemelegedtem. Megismerkedtem különb-különbféle rendű és rangú, korú és műveltségű emberekkel; gazdagokkal és szegényekkel, férfiakkal és asszonyokkal, legényekkel és leányokkal. Azon a nyáron történt az is, hogy ugyancsak Kalotaszegen, Türében megismerkedtem osztálytársamnak, a pap fiának húgával, akit aztán sehogy sem tudtam kiverni a fejemből.

…1901-ben letettem az érettségi vizsgát „első jó” eredménnyel és arra a kérdésre, hogy milyen pályát választottam, feleletül azt írtam be a kollégiumi kérdőívbe: mérnök. Mert tudtam, hogy a szüleim úgy határoztak, hogy mérnök legyek. …1902 szeptemberében beiratkoztam a műegyetem mérnöki fakultására. Most már tudom, bizonyosan: ma sem vagyok más, mint voltam akkor, 19 éves koromban, csupán hatvan esztendővel idősebb …